Isten feddhetetlensége

Az ember nem felelős a születéséért. „Lenni vagy nem lenni?” – egy teremtmény számára nem ez a kérdés. A Teremtő felségterülete ez, és ő „felel” is érte. Jobb lett volna, ha Júdás meg sem születik? Gondoljunk Arra, aki életútját megtervezte, és az adott időben megszületését elkerülhetetlenné tette. Ha Júdás nem születik meg, Isten Szava sem teljesedett volna be. Világra jötte tehát minden ember számára jó volt. A nagyszerű isteni végcélok fényében bizonyosra vehetjük, hogy maga Júdás is hálás lesz létrehívásáért. A szokványos fordítás félrevezető: a sajnálatra méltó tanítvány számára nem lenne jobb, ha meg sem született volna.

Isten istenségének igazi fogalmát már régóta elvesztettük. Úgy beszélünk a mindenség Uráról, mint aki kénytelen „megengedni” vagy éppenséggel „tudomásul venni” valamit. Emberi korlátokat alkalmazunk rá, mintha nagyarányú terveit csak szövögetni tudná, de teljesíteni már nem. Mintha bizonyos külső erők akadályoznák ebben, melyekre befolyása nem terjed ki. Eközben teljesen elkerüli a figyelmünket, hogy Ő mindent akaratának tanácsvégzése szerint határoz meg, és mozgat (Ef 1,11), s az is feledésbe merül, hogy minden őbelőle fakad, rajta át halad, és őbelé tér vissza (Róm 11,36). Ki tekint Krisztusra valóban úgy manapság, mint aki mindenek előtt lett, és akiben létrejött és fennáll a világmindenség?

Isten feddhetetlenségét félteni és védeni emberi balgaság. Júdáshoz lehajló szeretete nem kompromittálja őt, hanem mindenhatóságának és bölcsességének csodálatát vívja ki. Az Elárult ugyanis immár mindenek hatalmas Szabadítójaként tündököl. Elárulásának különleges bűne pedig azáltal lesz igazolva, hogy Isten azt eszközei egyikeként használta fel a teljes emberiség megmentése folyamatában.

Hogyan maradhatna Júdás Isten világának egy múlhatatlanul sötét pontja?? Hát vethet-e valami is árnyékot az ő Nevére? Lénye szeretet, trónjának fundamentuma pedig jogosság. Ha Júdás Általa megszabott életútja az „örök” kárhozatban és kínoztatásban végződne, akkor az Istenség dicsőségének minden attribútuma megkérdőjeleződne. A Júdás-problematikában – ahogy korábban is utaltunk rá – nem annyira a tanítvány sorsa és üdve a tét, hanem Isten istensége. Amikor Isten megmenti Júdást, aki félelmetesen vétkezett Ellene, végtelen szeretetét ragyogtatja fel. Amikor pedig igazolja őt, akinek kezéhez a nagy Áldozat vére tapad: igazságossága lepleződik le. Abban pedig, hogy ettől az isteni jogrend jottányit sem csorbul, mély bölcsességét sejthetjük meg.

Júdás gonosztette a kereszt árnyékában történt. Hogyan merészelnénk a golgotai vér értékét korlátozni? Hiszen éppen ez a vérontás képezi Isten végzésében a teljes univerzum kibékülésének alapját (Kol 1,20). Csodálatos szándékainak megvalósulását hitünk és meggyőződésünk szerint semmi fel nem tartóztathatja. Az üdvtörténet fenséges és bámulatos befejezéséért hatalma, bölcsessége és szeretete kezeskedik.

      <<<Júdás megmentése           vissza a menübe>>>