Júdás és a teljes megsemmisülés

Az „örök kárhozat” borzalmának elvetése szülte azt a tant, mely szerint az elveszettek véglegesen meg fognak semmisülni. Az ítéletig tartó halál állapotában öntudatlanok, utána pedig a tűztóba vettetnek, ahol megszűnnek létezni. Ez a tanítás sokak számára vigasztalást jelent, s az ő felfogásuk szerint Júdásra is hasonló sors vár.

A hangsúly azonban most nem annyira Júdásra, hanem inkább Júdás Istenére esik. Mert ha ez az elmélet helyes, akkor szétfoszlik a Teremtő jó híre, melyet teljhatalma és szeretete biztosított, s meginog az isteni jogrend is, amely trónjának alapja. Hogyan beszélhetnénk igazságosságáról, ha nemcsak elrendeli, hogy teremtménye véghezvigye gonosz tettét, hanem miután eljátszotta hálátlan szerepét, végleg kitörli őt az élők sorából? Egy ilyen megoldásból egyik fél sem nyerne, s alighanem a szeretet Istene lenne a fő vesztes.

De az Ige kijelentései sehol sem igazolják ezt az Istennek tulajdonított eljárást. A fenti elképzelések inkább a jó szándékú, de balsikerű emberi értelem következtetései, mintsem hitből fakadó ismeretek. Júdásra ugyanis nem az örök megsemmisülés vár.

      <<<Júdás és a purgatórium           A gyalázat egyik edénye>>>