Júdás kiszolgáltatott volt...

Miért nem nyújtott neki az Úr segítséget? Hogyan küldhette el ilyen állapotban, miért engedte, hogy borzalmas tettét végrehajtsa? Nem a Sátán tervét támogatta-e ezzel, mintegy újabb lökést adva a már amúgy is megtántorodott tanítványnak? Mint választott apostol, vajon nem tarthatott volna-e igényt Ura kegyére? Rendes körülmények között a Mester kötelességének érezte volna oltalmába venni a rá bízottakat. Hiszen többször is figyelmeztette tanítványait a Sátán áskálódásaira. A Luk 22,31-32-ben ezt mondja: „Simon, Simon, lám a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, én azonban könyörögtem érted, nehogy kifogyjon a hited” (V.S.). A fôpapi ima egyik fontos kijelentése is az, hogy a Fiú az Atya által rábízottakat – egy kivételével – mind megőrizte (Ján 17,12). Őt, azt az egyet vajon miért nem?

 <<<"Akkor beméne abba a Sátán..."                 Megíratott...>>>