(Részlet
a Pál levelei - konkordáns fordítás bevezetőjéből)
A
konkordáns
módszer
A
konkordáns, azaz következetesen együtthangzó fordítás
célkitűzése egy olyan célnyelvű szöveg megalkotása, amelyben semmiféle
emberi vélemény nem fedi el a forrásnyelven megfogalmazott isteni
ihletésű gondolatokat. Ha ugyanis az átültetési munkálatok során nem
rostáljuk ki szigorú következetességgel az előítéleteket és
hagyományokat, ha nem állunk ellene az immár patinás, de nem szöveghű
visszaadásoknak és a jóhangzás oly gyakran elterelő kísértésének,
óhatatlanul elferdített változatokhoz fogunk jutni.
A páli
levelek konkordáns visszaadásában a három legrégibb teljes kézirathoz
(Alexandriai, a Vatikáni és a Sínai Kódex), valamint ahhoz a szöveghez
igazodtunk, melyet több, még korábbi papirusz egységesítéséből
állítottak össze, és amely először az USA-beli Concordant Publishing
Concern kiadásában jelent meg 1955-ben.Ha elfogadjuk, hogy a szent
iratok csak korabeli nyelveiken (héber, káldeai és ógörög)
inspiráltak, be kell ismernünk, hogy minden tolmácsolás csak egy-egy
újabb alázatos próbálkozás az eredeti gondolatok még precízebb
feltárására, miközben a teljes pontosság elérhetetlen ideál marad.
Mégis, mivel nem egy közönséges szöveg áll előttünk, hanem a Teremtő
Isten üzenetét tartalmazó Szentírás, minden visszaadási kísérletet a
legnagyobb tisztelettel és körültekintéssel kell elvégeznünk.A
konkordáns visszaadás lényege abban áll, hogy megpróbáljuk a görög
alapszöveg minden szavát lehetőleg ugyanazzal a magyar szóval
fordítani, különös tekintettel a bibliai szókincs elvont fogalmaira,
mint pl. szellem, lélek, eon, megváltás, élet, reménység, ekklésia,
stb. Ezért a görög pneüma és pszükhé minden
előfordulásánál a magyar szellem, illetve lélek szavakat
fogjuk találni. A konkrét fogalmak megfeleltetésekor azonban ún.
variánsokat is felhasználtunk a mai magyar szóhasználat igényeihez
igazodva. Így pl. a gör. phanerosz-t – a FELTŰNIK alapjelentésű
phainó igéből képzett melléknevet – a magyar nyilvánvaló,
látható vagy ismert szavakkal adtuk vissza.
A páli
szókincs magyarosításában messzemenően Balázs Károly Újszövetségi
Szómutató Szótárára (Logosz Kiadó, Budapest, 1998) támaszkodtunk. A
Szómutató felsorolja az Újszövetség minden egyes görög szavát és a
következőképpen tesz fordítási javaslatokat: NAGYBETŰS szedéssel adja
meg az alapjelentéseket, kisbetűs dőlt szedéssel pedig
az elfogadható variánsokat. Hasonló szerkesztésmódot alkalmazuk mi is
a könyv végén összeállított Kiskonkordanciánkban.
A
legnagyobb kihívást minden fordításban a pontosság és a célnyelvi
elegancia közötti – gyakran feloldhatatlan – feszültség jelenti. Az
eredeti szövegek hamisítatlan mondandója érdekében a konkordáns
bibliatudós konokul ragaszkodik a nyelvtani következetesség elvéhez, a
lektorok pedig ugyanilyen konokul igyekeznek kitartani a célnyelv
legtöbbször eltérő grammatikai struktúráinak hamisíthatatlansága
mellett.
Pál
leveleinek jelen fordításában az olvasást megterhelő magyarázatok és
jegyzetek nélküli szövegre törekedtünk, melynek megvalósítását
különféle mellékjelek és rövidítések alkalmazása, valamint a
nyomástechnika segítette elő.
A kövér
szedésű szavak vagy szóelemek az eredeti görög szövegben található
szavak és szóelemek következetes megfelelői; a magyar változat
gördülékenységét előmozdító, de a görög kéziratban megfelelővel nem
rendelkező szavak vagy szóelemek pedig vékony betűkkel vannak szedve.
Ha az utóbbiakat töröljük egy szakaszból, az illető részlet „nyers”
fordítása fog előbukkanni. A jelek, melyeket úgy helyeztünk el, hogy a
folyamatos olvasást a lehető legkevésbé zavarják, felhívják a
tanulmányozó olvasó figyelmét valamilyen eredeti nyelvtani
sajátosságra (pl. a magyar grammatikai megfelelővel nem rendelkező
aorisztosz igealakra), vagy pedig egy az eredetiben szereplő szó,
illetve rag megfelelőjének hiányára a fordítás szövegében. A jelek és
rövidítések magyarázatának teljes listája a könyvborító belső oldalán
található.
Pál
leveleinek ez a konkordáns átültetése szerény és építő szándékú
kísérlet kíván lenni a meglévő magyar bibliafordítások bővítése
céljából. Reméljük, hogy az itt vázolt fordítási metodológia
felhasználásával a Szentírás további könyveinek tolmácsolására is sor
kerülhet.
(A fordító
és munkatársai)
vissza a lap
tetejére>>>

A konkordáns (lat. concordare) szó jelentése: egységes, egybehangzó.
A Biblia szövegének konkordáns visszaadása ma már számos
nyelvterületen meghonosodott. A módszer egyszerű, lényegét pedig így
fogalmazhatnánk meg: a fordító
(1) adjon
vissza minden héber (v. görög) fogalmat lehetőleg ugyanazzal a
magyar szóval,
(2) törekedjen
szűkszavúságra, azaz kerüljön minden értelmezést és
(3) a
forrásszövegtől való eltérést minden esetben hozza az olvasó
tudomására.
Kiindulásként szükség van egy olyan segédszótárra, amely rögzíti
minden egyes forrásnyelvű (az Újszövetség esetében görög) szó magyar
alapjelentését és esetleges (minél kevesebb) mellékjelentéseit.
Ehhez figyelembe kell venni a fogalom szövegkörnyezetét
és a lehetséges magyar fordítások alkalmasságát.
A fordítónak tehát kimagasló ismeretekkel kell rendelkeznie mindkét
– s ha lehetséges, több más – nyelv területén.
A konkordáns módszer megnyirbálja a fordítói szabadságot, és
ragaszkodik az eredeti nyelv struktúrájához. Teszi ezt annak
ellenére, hogy a végeredmény nem mindig elegáns és gördülékeny, mi
több, egyes helyek a népszerű tolmácsolásoknál akár „homályosabbá”
is válhatnak.
Megértjük a konkordáns módszer bírálóit, akik a túlzott nyelvtani
következetességet, a hagyományokkal való szakítást hibának tartják.
Hibátlan fordítás nyilván nem létezik. Azonban az a meggyőződésünk,
hogy ez a módszer hatékonyabban fékezi – bár nem tudja teljesen
kizárni – a fordítói vélemények és értelmezések beszűrődését.
(További részletek itt: Bevezető Pál leveleihez)
>>>vissza a szöveghez
|