(Részlet a Pál levelei - konkordáns fordítás bevezetőjéből)

 

A konkordáns módszer

 

A konkordáns, azaz következetesen együtthangzó fordítás célkitűzése egy olyan célnyelvű szöveg megalkotása, amelyben semmiféle emberi vélemény nem fedi el a forrásnyelven megfogalmazott isteni ihletésű gondolatokat. Ha ugyanis az átültetési munkálatok során nem rostáljuk ki szigorú következetességgel az előítéleteket és hagyományokat, ha nem állunk ellene az immár patinás, de nem szöveghű visszaadásoknak és a jóhangzás oly gyakran elterelő kísértésének, óhatatlanul elferdített változatokhoz fogunk jutni.

A páli levelek konkordáns visszaadásában a három legrégibb teljes kézirathoz (Alexandriai, a Vatikáni és a Sínai Kódex), valamint ahhoz a szöveghez igazodtunk, melyet több, még korábbi papirusz egységesítéséből állítottak össze, és amely először az USA-beli Concordant Publishing Concern kiadásában jelent meg 1955-ben.Ha elfogadjuk, hogy a szent iratok csak korabeli nyelveiken (héber, káldeai és ógörög) inspiráltak, be kell ismernünk, hogy minden tolmácsolás csak egy-egy újabb alázatos próbálkozás az eredeti gondolatok még precízebb feltárására, miközben a teljes pontosság elérhetetlen ideál marad. Mégis, mivel nem egy közönséges szöveg áll előttünk, hanem a Teremtő Isten üzenetét tartalmazó Szentírás, minden visszaadási kísérletet a legnagyobb tisztelettel és körültekintéssel kell elvégeznünk.A konkordáns visszaadás lényege abban áll, hogy megpróbáljuk a görög alapszöveg minden szavát lehetőleg ugyanazzal a magyar szóval fordítani, különös tekintettel a bibliai szókincs elvont fogalmaira, mint pl. szellem, lélek, eon, megváltás, élet, reménység, ekklésia, stb. Ezért a görög pneüma és pszükhé minden előfordulásánál a magyar szellem, illetve lélek szavakat fogjuk találni. A konkrét fogalmak megfeleltetésekor azonban ún. variánsokat is felhasználtunk a mai magyar szóhasználat igényeihez igazodva. Így pl. a gör. phanerosz-t – a FELTŰNIK alapjelentésű phainó igéből képzett melléknevet – a magyar nyilvánvaló, látható vagy ismert szavakkal adtuk vissza.

A páli szókincs magyarosításában messzemenően Balázs Károly Újszövetségi Szómutató Szótárára (Logosz Kiadó, Budapest, 1998) támaszkodtunk. A Szómutató felsorolja az Újszövetség minden egyes görög szavát és a következőképpen tesz fordítási javaslatokat: NAGYBETŰS szedéssel adja meg az alapjelentéseket, kisbetűs dőlt szedéssel pedig az elfogadható variánsokat. Hasonló szerkesztésmódot alkalmazuk mi is a könyv végén összeállított Kiskonkordanciánkban.

A legnagyobb kihívást minden fordításban a pontosság és a célnyelvi elegancia közötti – gyakran feloldhatatlan – feszültség jelenti. Az eredeti szövegek hamisítatlan mondandója érdekében a konkordáns bibliatudós konokul ragaszkodik a nyelvtani következetesség elvéhez, a lektorok pedig ugyanilyen konokul igyekeznek kitartani a célnyelv legtöbbször eltérő grammatikai struktúráinak hamisíthatatlansága mellett.

Pál leveleinek jelen fordításában az olvasást megterhelő magyarázatok és jegyzetek nélküli szövegre törekedtünk, melynek megvalósítását különféle mellékjelek és rövidítések alkalmazása, valamint a nyomástechnika segítette elő.

A kövér szedésű szavak vagy szóelemek az eredeti görög szövegben található szavak és szóelemek következetes megfelelői; a magyar változat gördülékenységét előmozdító, de a görög kéziratban megfelelővel nem rendelkező szavak vagy szóelemek pedig vékony betűkkel vannak szedve. Ha az utóbbiakat töröljük egy szakaszból, az illető részlet „nyers” fordítása fog előbukkanni. A jelek, melyeket úgy helyeztünk el, hogy a folyamatos olvasást a lehető legkevésbé zavarják, felhívják a tanulmányozó olvasó figyelmét valamilyen eredeti nyelvtani sajátosságra (pl. a magyar grammatikai megfelelővel nem rendelkező aorisztosz igealakra), vagy pedig egy az eredetiben szereplő szó, illetve rag megfelelőjének hiányára a fordítás szövegében. A jelek és rövidítések magyarázatának teljes listája a könyvborító belső oldalán található.

Pál leveleinek ez a konkordáns átültetése szerény és építő szándékú kísérlet kíván lenni a meglévő magyar bibliafordítások bővítése céljából. Reméljük, hogy az itt vázolt fordítási metodológia felhasználásával a Szentírás további könyveinek tolmácsolására is sor kerülhet.

(A fordító és munkatársai)

 

 vissza a lap tetejére>>>

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A konkordáns (lat. concordare) szó jelentése: egységes, egybehangzó.

A Biblia szövegének konkordáns visszaadása ma már számos nyelvterületen meghonosodott. A módszer egyszerű, lényegét pedig így fogalmazhatnánk meg: a fordító

(1)  adjon vissza minden héber (v. görög) fogalmat lehetőleg ugyanazzal a magyar szóval,

(2)  törekedjen szűkszavúságra, azaz kerüljön minden értelmezést és

(3)  a forrásszövegtől való eltérést minden esetben hozza az olvasó tudomására.

Kiindulásként szükség van egy olyan segédszótárra, amely rögzíti minden egyes forrásnyelvű (az Újszövetség esetében görög) szó magyar alapjelentését és esetleges (minél kevesebb) mellékjelentéseit. Ehhez figyelembe kell venni a fogalom szövegkörnyezetét és a lehetséges magyar fordítások alkalmasságát. A fordítónak tehát kimagasló ismeretekkel kell rendelkeznie mindkét – s ha lehetséges, több más – nyelv területén.

A konkordáns módszer megnyirbálja a fordítói szabadságot, és ragaszkodik az eredeti nyelv struktúrájához. Teszi ezt annak ellenére, hogy a végeredmény nem mindig elegáns és gördülékeny, mi több, egyes helyek a népszerű tolmácsolásoknál akár „homályosabbá” is válhatnak.

Megértjük a konkordáns módszer bírálóit, akik a túlzott nyelvtani következetességet, a hagyományokkal való szakítást hibának tartják. Hibátlan fordítás nyilván nem létezik. Azonban az a meggyőződésünk, hogy ez a módszer hatékonyabban fékezi – bár nem tudja teljesen kizárni – a fordítói vélemények és értelmezések beszűrődését. (További részletek itt: Bevezető Pál leveleihez)     >>>vissza a szöveghez